A mozgásszervrendszert ért sérülések utáni rehabilitáció- Miért járjunk gyógytornára?

Az embert életében bármikor érheti baleset, melynek hatására különböző sérülések érhetik a mozgásszervrendszert: törhet a csont, szakadhatnak a szalagok, izmok, kificamodhatnak ízületek, stb., és ezek akár kombinálódhatnak is egymással.

Mindenki számárá egyértelmű, hogy ilyenkor valamilyen úton módon eljut a megfelelő szakorvoshoz. A sebészek kezelik a testrészeket, ha szükséges akár műtét árán is. Ezt követően nyugalmi helyzetben rögzitik a sérüléshez közel eső  ízületet, akár gipsszel, akár úgynevezett brace-szel. Ennek a lényege, hogy legyen ideje a sérült részeknek újra összeforrni, regenerálódni. Az orvos által meghatározott idő után lekerülnek a rögzítők. Ekkor éri az embert az első meglepetés. Miért nem mozog a karom, a lábam? Miért fáj, hiszen helyretették, megműtötték, stb.? Ahhoz, hogy újra működni tudjon az adott  testrészünk, úgynevezett funkcionális kezelésen kell részt venni, másnéven a gyógytornán. Sokan gondolják, hogy ez otthon is elvégezhetű, hiszen az interneten már annyiféle gyakorlat megtalálható. Csak hogy nem mindegy, hogy milyen sérülésünk volt, milyen technikával operálták, hány hétig volt fenn a rögzítés. Az sem mindegy, hogy mi a célunk, lehet, hogy csak a hétköznapi mozgásokra használjuk testünket, de mi van ha sportolni is szeretnénk?

Ahhoz, hogy a szövetek jobban gyógyuljanak megfelelő mennyiségű és minőségű terhelést kell kapniuk. Nem mindegy, hogy a csontunk tört el vagy az ínszalag szakadt. A csontoknak általában jó a gyógyhajlama, mert nagyon jó vérellátásssal rendelkeznek, így kb. 3-5 hét után megkezdehető a fokozatosan adagolt terhelés. A sérült inak és szalagok gyógyulása ennél több időt vesz igénybe, mert ezekben a képletekben kevés ér található, így a vérellátásuk is rosszabb. Az sem mindegy, hogy milyen terhelést adunk. A csontok átépülését legjobban a gravitáció ellenében végzett mozgások serkentik, míg az inaknak, izmoknak nyújtásra is szükségük van. Törés esetén nem csak a csontok sérülnek, hanem a körülötte lévő szövetek is.

A sérülés és rögzítés hatására a lágyrészek: izmok, inak, ízületi tokok elvesztik rugalmasságukat, erejüket és azt a képességet, amellyel a test állandó helyzetét képesek érzékelni, korrigálni. Ez utóbbit proproiceptív rendszernek hívjuk. Ez a rendszer akadályozza meg, hogy ha megbotlunk valamiben és elveszítjük az egyensúlyunkat, ne essünk el és meg tudjunk állni vagy egészen egyszerűen képesek legyünk egyenesen állni.  Ezen rendszer alapjai a  receptorok, amelyek érzékelik az izmok, inak feszülési állapotát. Izmokban izom-orsóknak, inakban pedig in-órsóknak nevezzük. A receptorok idegszálak révén összeköttetésben vannak a geincvelővel, amelyből egy visszaható idegszál kapcsán visszaérkezik a információ az izmokhoz és az inakhoz a szükséges tevékenység létrehozásához (akár izomösszehúzódást akár lazítást eredményezve). Ezt nevezik reflex-körnek.  A legegyszerűbb ilyen reflex a patella-ín reflex, amikor is ráütve a térdkalács alatti ínra  a lábunk akaratlanul is kinyúlik. Ha például kibillenünk a villamoson állva  egy fékezés  miatt az egyensúlyból, akkor a proproiceptív reflexek hatására egyes izmok ellazulnak, mások megfeszülnek és így képesek vagyunk egyik lábról a másikra állni, vagy kinyújatni a kart és megtámaszkodni. Ezen reflexeknek köszönhetően testünk a tudatos irányításunk nélkül képes állandóan kontrollálni helyzetünket, állandóan fentartani a szükséges egyensúlyt és a kivánt mozdulatokat kivitelezni, valamint elhárítani a sérüléseket.

Nos, ez a fontos rendszer a sérülés és rögzítés miatt gyengül, leépül. Szerencsére azonban különböző gyakorlatokkal és eszközökkel fejleszthető. Az izmok erejének a fejlesztésére is jó hatással van a proprioceptív tréning. Ennek ideje személyenként és sérülésektől függően változik, de körülbelül fél-egy évig tart.

Sérülések után a megrövidült lágyrészeket ki kell nyújtani, ami igen fájdalmas tud lenni, mert a szervezet megpróbál védekezni az újabb sérülés ellen. Ilyenkor jellgzetes fájdalmas tartásban rögzül az adott testrész. Az izomok nyújtására azért van szükség, mert csak optimális hosszúságúra nyújtott izom képes megfelelő erőt létrehozni. Minél jobban kinyújtható, annál nagyobb összehúzódásra lesz képes és annál nagyobb erőt tud kifejteni. Az aktuálisan megrövidült izmoknak a nyújtásához is reflexes folyamatokat használunk ki, csökkentve ezzel azt a fájdalmat, amelyet egy sima statikus nyújtás váltana ki. Ezt a technikát posztizometrikus relaxációnak hívjuk. Ennek egyik fajtájában azt használjuk ki, hogy az izomfeszüléseket követően létrejön egy reflexes izomlazulás. Egy másik formájában a lazítani kívánt izom antagonistájával (ellenirányú mozgást létrehozó izommal) dolgozunk, kiváltva ezzel egy újabb reflexes izomtónus csökkenést a megrövidült izomban.  Statikusan is lehet nyújtani, de nem szabad sietni. Meg kell várni, hogy az izom ellazuljon az újonnan kifeszített helyzetben és csak utána lehet újabb erő adagolásával tovább nyújtani. Erre általában 20 másodperc minimálisan szükséges. Arra is figyelni kell, hogy csak feszülő érzés keletkezzen és ne fájdalom, mert az újabb reflexes összehúzódást valamint újabb sérülést, végeredményképpen pedig egy kóros kört vált ki. Semmiképpen sem jó ha pici rángatásokat végezve nyújtunk.  Ez mikrosérüléseket okoz és a szövet merevebbé válik, a merev szövet pedig könnyebben szakad.

Az ízületeket ízületi tok és szalagok veszik körbe, az izmokat egy kötöszövetes lemez, úgynevezett izompólya borítja be, az izmokat pedig erős inak rögzitík a csontokhoz. A rehabilitáció során ezen részek nyújtására is szükség van. Ezek a képletek képesek letapadni, amelyeket föl kell oldani. Erre speciális lágyrészmobilizásciós technikákat dolgoztak ki, amelyeket a gyógytornászok kézzel végeznek, melyet helyettesíteni semmivel nem lehet.

A sérült testrész rendesen fájhat amíg nem funkcionál, begyulladhat, beduzzadhat. Ezen tünetek csökkenthetők jegeléssel,  melyet naponta többször öt-tíz percig, de nem tovább érdemes végezni. Figyelni kell arra is, hogy vagy törtjeget vagy speicális jégzselét használjunk és ne közvetlenül a bőrre, hanem egy törölközőbe csavarva simítsuk testünkre. Fizikoterápiával erősíthetők a nagyon legyengült, szinte bénult izmok és iontoforézissel bevihetők különböző fájdalomcsillapítók, vagy például a csontátépülést segítő kálcium közvetlenül a sérülés helyére.

Összefoglalva az orvosok megteremtik a lehetőséget arra, hogy testünk újra funckionáljon, de az optimális  működéshez szükség van megfelelő terhelésre, sok gyakorlásra, nyújtásra vagyis gyógytornára.

Mezey Gyöngyi
gyógytornász